Liszt Ferenc születésének bicentenáriumi évében, 2011-ben Ránki Dezső úgy nyilatkozott, hogy a kerek évfordulóktól függetlenül számára „minden év Liszt-év”, de örül annak, ha „a szokásosnál nagyobb figyelem következtében több alkalmunk van olyan műveket is eljátszani, amelyeket egyébként esetleg bizalmatlanul fogadnának. Így esély van arra, hogy egy kicsivel ismertebbé váljon Liszt zenéjének az a része, amelyet a koncertszervezők és a közönség félelme miatt mindmáig kevesen és kevésszer hallottak személyesen.” Liszt első tizenkét szimfonikus költeménye az 1850-es években készült, az utolsó (A bölcsőtől a sírig) közel harminc évvel később. „Az első tizenkettőnek Liszt egy időben írta meg zenekari és kétzongorás változatát. Később az összes darabból készített négykezes változatot is, jó néhányat csak két évtized múltán. Ez azt jelenti, hogy a szimfonikus költeményekből ezek a legkésőbbi, legérettebb változatok. Liszt olyan fantasztikusan értett a zongorához, hogy a zenekari művek zongoraátirataiban igazi zongoradarabok születtek, megjelenítve az eredeti művek esszenciáját.”